5-3-1-egri

---

5.3.1 A törökök hetekig tartó harc után visszavonulnak – Die Türken ziehen sich nach wochenlangem Kampf zurück

---

1. Október közepén megfordult az idő, és a szél már nem délről fújt, hanem a Bükk gerince felől, nyersen és nedvesen. – Mitte Oktober schlug das Wetter um, und der Wind kam nicht mehr aus dem Süden, sondern vom Kamm des Bükk-Gebirges her, rau und feucht.

2. A sátrak vászna átázott, a lovak a sárban álltak, és a tábor tüzei minden éjjel nehezebben gyulladtak meg. – Das Zeltleinen durchnässte, die Pferde standen im Schlamm, und die Feuer des Lagers fingen jede Nacht schwerer.

3. Az ostromló sereg nagysága, amely szeptemberben még rémítő volt, októberben lassan a saját terhévé vált. – Die Größe des Belagerungsheeres, die im September noch schreckte, wurde im Oktober langsam zu seiner eigenen Last.

4. Kétszázezer szájnak enni kell, és a környék akkorra már minden magtárát odaadta, amit el lehetett venni tőle. – Zweihunderttausend Münder wollen essen, und die Umgebung hatte bis dahin jeden Speicher hergegeben, den man ihr nehmen konnte.

5. A szekerek egyre messzebbről hozták az élelmet, és a hosszú utakon a magyar portyázók már vártak rájuk. – Die Wagen brachten den Proviant aus immer größerer Ferne, und auf den langen Wegen lauerten ihnen schon die ungarischen Streifscharen auf.

6. Az ostrom aritmetikája ilyenkor megfordul: aki bekerít, azt idővel maga az idő keríti be. – Die Arithmetik einer Belagerung kehrt sich in solchen Wochen um: Wer einschließt, wird mit der Zeit von der Zeit selbst eingeschlossen.

7. A janicsárok között először csak morgás támadt, aztán nyílt szó, végül pedig olyan mondatok, amelyeket a tisztek már nem mertek jelenteni. – Unter den Janitscharen erhob sich zuerst nur Murren, dann offenes Wort und schließlich Sätze, die zu melden die Offiziere sich nicht mehr trauten.

8. Ezek az emberek nem gyávák voltak, hanem tapasztaltak, és a tapasztalat éppen abban áll, hogy az ember felismeri a hiábavalót. – Diese Männer waren nicht feige, sondern erfahren, und Erfahrung besteht gerade darin, das Vergebliche zu erkennen.

9. Ötször rohanták meg a falakat, és ötször hozták vissza ugyanazt a választ, amelyet a kő ad az élő testnek. – Fünfmal stürmten sie die Mauern, und fünfmal brachten sie dieselbe Antwort zurück, die der Stein dem lebenden Leib gibt.

10. A táborban azt suttogták, hogy a várat nem emberek védik, hanem valami más, aminek nincs neve. – Im Lager flüsterte man, die Burg werde nicht von Menschen verteidigt, sondern von etwas anderem, das keinen Namen hat.

11. A babona a fáradt sereg természetes betegsége, és Ahmed pasa hiába tiltotta a szót, a szó megmaradt. – Der Aberglaube ist die natürliche Krankheit eines müden Heeres, und Ahmed Pascha verbot das Gerede vergebens, das Gerede blieb.

12. A két vezér, Ahmed és Ali, ekkorra már alig beszélt egymással, mert a felelősség olyan teher, amelyet mindenki a másikra rakna. – Die beiden Feldherren, Ahmed und Ali, sprachen zu dieser Zeit kaum noch miteinander, denn Verantwortung ist eine Last, die jeder dem anderen aufbürden möchte.

13. Ali a szolnoki győzelmére hivatkozott, Ahmed a temesvári diadalra, és mindkettő azt bizonygatta, hogy az ostromot a másik rontotta el. – Ali berief sich auf seinen Sieg bei Szolnok, Ahmed auf den Triumph von Temesvár, und beide beteuerten, der andere habe die Belagerung verdorben.

14. A hadseregek nemcsak a falakon veszítenek csatát, hanem a vezéri sátrak közötti üres földsávon is. – Heere verlieren Schlachten nicht nur an den Mauern, sondern auch auf dem leeren Streifen Erde zwischen den Zelten ihrer Führer.

15. Október tizenkettedikén határozták el az utolsó, mindent eldöntő rohamot, mert visszavonulni beismerés nélkül nem lehetett. – Am zwölften Oktober beschloss man den letzten, alles entscheidenden Sturm, weil ein Rückzug ohne Eingeständnis nicht möglich war.

16. Az ágyúk hajnal előtt kezdték a tüzet, és a Bolyki-torony körüli falszakasz hamarosan újra beomlott. – Die Geschütze begannen vor Morgengrauen zu feuern, und der Mauerabschnitt um den Bolyky-Turm brach bald wieder ein.

17. A rés akkora volt, hogy három ember fért el egymás mellett benne, s ez ostromnál elegendőnek szokott bizonyulni. – Die Bresche war so breit, dass drei Männer nebeneinander hindurchpassten, und bei Belagerungen erweist sich das gewöhnlich als genug.

18. Egerben mégsem bizonyult elegendőnek, mert a résbe nem üresség állt, hanem emberek, akik nem hátráltak. – In Eger jedoch erwies es sich als nicht genug, denn in der Bresche stand keine Leere, sondern Menschen, die nicht wichen.

19. A harc reggeltől estig tartott, hosszabban, mint bármelyik korábbi roham, és estére a résben már a holtakon jártak. – Der Kampf währte von früh bis spät, länger als jeder frühere Sturm, und gegen Abend ging man in der Bresche schon über die Toten.

20. Amikor a török kürtök visszahívót fújtak, a hang nem parancsnak hallatszott, hanem beismerésnek. – Als die türkischen Hörner zum Rückruf bliesen, klang der Ton nicht wie ein Befehl, sondern wie ein Eingeständnis.

21. A védők nem mertek örülni, mert ilyen jelet már hallottak korábban is, és mindig új roham követte. – Die Verteidiger wagten nicht zu jubeln, denn ein solches Zeichen hatten sie schon früher gehört, und stets war ein neuer Sturm gefolgt.

22. Azon az éjszakán senki sem aludt a falakon, és mindenki a sötétet figyelte, ahogy a beteg figyeli a lázát. – In jener Nacht schlief auf den Mauern niemand, und alle beobachteten die Dunkelheit, wie ein Kranker sein Fieber beobachtet.

23. A táborban ezalatt tanácsot ültek, és a tanácskozás hangja néha áthallatszott a völgyön. – Im Lager hielt man unterdessen Rat, und der Lärm der Beratung drang bisweilen über das Tal herüber.

24. Az agák azt mondták, hogy a sereg egyharmada oda van, és a maradék sem áll már két lábon rendesen. – Die Agas sagten, ein Drittel des Heeres sei dahin, und auch der Rest stehe nicht mehr recht auf zwei Beinen.

25. Az élelmezési tiszt a lisztet számolta, az orvos a betegeket, és mindkét szám rosszabb volt a másiknál. – Der Proviantmeister zählte das Mehl, der Arzt die Kranken, und beide Zahlen waren schlimmer als die jeweils andere.

26. Vérhas járt a táborban, ahogy minden hosszú ostromnál, és a járvány több embert vitt el, mint a magyar puskák. – Die Ruhr ging im Lager um, wie bei jeder langen Belagerung, und die Seuche raffte mehr Menschen dahin als die ungarischen Musketen.

27. A hadviselés e néma munkása ritkán kerül a hőskölteményekbe, pedig gyakran ő dönti el a hadjáratokat. – Dieser stille Arbeiter des Krieges kommt selten in Heldengedichte, und doch entscheidet er häufig die Feldzüge.

28. Aztán ott volt a naptár, amely ellen semmilyen pasa nem indíthatott rohamot. – Und dann war da der Kalender, gegen den kein Pascha zum Sturm blasen konnte.

29. A szultáni seregnek a tél beállta előtt haza kellett érnie, mert a hódoltsági utak novemberben járhatatlanná váltak. – Das Heer des Sultans musste vor Wintereinbruch heimkehren, denn die Straßen des besetzten Landes wurden im November unpassierbar.

30. Aki novemberben még a Tisza mellett vesztegel, az tavaszig ott is marad, hadsereg nélkül. – Wer im November noch an der Theiß festliegt, bleibt dort bis zum Frühjahr, und zwar ohne Heer.

31. Így vált Eger védelmének legerősebb szövetségesévé az évszak, anélkül hogy bárki hívta volna. – So wurde die Jahreszeit zum stärksten Verbündeten der Verteidigung Egers, ohne dass jemand sie gerufen hätte.

32. Október tizenhetedikének hajnalán a védők a szokottnál kevesebb tüzet láttak a völgyben. – In der Morgendämmerung des siebzehnten Oktober sahen die Verteidiger weniger Feuer im Tal als gewöhnlich.

33. Először azt hitték, hogy a köd nyeli el a fényt, aztán észrevették, hogy a sátrak sora is rövidebb lett. – Zuerst glaubten sie, der Nebel verschlinge das Licht, dann bemerkten sie, dass auch die Zeltreihe kürzer geworden war.

34. A tábor bontása éjszaka kezdődött, csendben, ahogy az ilyesmit tisztességes vereség után szokás. – Der Abbau des Lagers hatte in der Nacht begonnen, still, wie man das nach einer anständigen Niederlage zu tun pflegt.

35. A nehéz ágyúkat előbb küldték előre, mert azok mozgatása időbe telik, és a hátrahagyásuk szégyen lett volna. – Die schweren Geschütze schickte man voraus, denn ihr Fortschaffen kostet Zeit, und sie zurückzulassen wäre eine Schande gewesen.

36. A sebesülteket szekerekre rakták, és sokan közülük nem érték meg a Tisza vonalát. – Die Verwundeten lud man auf Wagen, und viele von ihnen erreichten die Linie der Theiß nicht mehr.

37. Ami éghető volt és nem érte meg a szállítást, azt felgyújtották, hogy a magyaroknak ne maradjon semmi. – Was brennbar war und den Transport nicht lohnte, zündete man an, damit den Ungarn nichts bliebe.

38. A füst reggelre az egész völgyet betöltötte, és a várból nem lehetett látni, mi történik alatta. – Bis zum Morgen füllte der Rauch das ganze Tal, und von der Burg aus war nicht zu sehen, was sich darunter abspielte.

39. Dobó tilalmat rendelt el arra, hogy bárki kimenjen a kapun, mert a színlelt visszavonulás a legrégibb hadicsel. – Dobó verbot jedem, durch das Tor hinauszugehen, denn der vorgetäuschte Rückzug ist die älteste Kriegslist.

40. Egy nap és egy éjszaka telt el így, teljes készültségben, üres falak előtt. – So verging ein Tag und eine Nacht, in voller Bereitschaft, vor leeren Mauern.

41. Ez a várakozás nehezebb volt a harcnál, mert a harcban legalább tudni lehet, mit kell csinálni. – Dieses Warten war schwerer als der Kampf, denn im Kampf weiß man wenigstens, was zu tun ist.

42. Amikor a füst elült, a völgy úgy feküdt ott, mint egy letaposott vásártér a vásár után. – Als der Rauch sich gelegt hatte, lag das Tal da wie ein zertretener Marktplatz nach dem Markt.

43. Sátorkarók, szétdobált nyeregtakarók, elhagyott gödrök, kilométeres sávban letiport fű. – Zeltpflöcke, verstreute Satteldecken, verlassene Gruben, auf kilometerlangem Streifen niedergetretenes Gras.

44. És mindenütt a nyom, amelyet nem lehet eltüntetni: a friss földhányások hosszú sora. – Und überall die Spur, die sich nicht tilgen lässt: die lange Reihe frischer Erdhügel.

45. A várfalról nézve ez a látvány nem diadalmenet volt, hanem valami sokkal csendesebb dolog. – Von der Burgmauer aus betrachtet war dieser Anblick kein Triumphzug, sondern etwas sehr viel Stilleres.

46. Az első felderítők délben mentek ki, hárman, lóháton, és a többiek a mellvédről nézték őket. – Die ersten Kundschafter ritten zu Mittag hinaus, drei Mann zu Pferd, und die übrigen sahen ihnen von der Brustwehr aus nach.

47. Végigmentek a tábor helyén, benéztek a sátrak nyomába, aztán megálltak a domb tetején és intettek. – Sie durchquerten den Platz des Lagers, spähten in die Abdrücke der Zelte und hielten dann auf dem Hügelkamm an und winkten.

48. Az intés jelentette azt, ami hetek óta kimondhatatlan volt: elmentek. – Dieses Winken bedeutete, was seit Wochen unaussprechlich gewesen war: Sie sind fort.

49. A falakon nem tört ki azonnal az ujjongás, hanem előbb egy furcsa, tétova moraj futott végig. – Auf den Mauern brach nicht sogleich Jubel aus, zuerst lief ein sonderbares, zögerndes Raunen entlang.

50. Az emberi lélek nem tud hirtelen átkapcsolni a halálfélelemből az örömbe, mert a kettő között üres tér van. – Die menschliche Seele kann nicht plötzlich von der Todesangst in die Freude umschalten, denn zwischen beiden liegt ein leerer Raum.

51. Aztán valaki elkezdett nevetni, és a nevetés úgy hangzott, mintha sírna. – Dann begann jemand zu lachen, und das Lachen klang, als weinte er.

52. Percek múlva már a harangot húzták, és a harang hangja hetek óta először szólt más okból, mint riadóra. – Minuten später zog man schon die Glocke, und ihr Klang ertönte seit Wochen zum ersten Mal aus einem anderen Grund als dem des Alarms.

53. Az emberek letették a fegyvert oda, ahol álltak, és sokan egyszerűen leültek a földre. – Die Menschen legten ihre Waffen dort nieder, wo sie standen, und viele setzten sich einfach auf den Boden.

54. A fáradtság akkor jelentkezik, amikor már nincs miért visszatartani, és Egerben ez most történt meg. – Die Erschöpfung meldet sich in dem Augenblick, da es nichts mehr gibt, wofür man sie zurückhalten müsste, und in Eger geschah das jetzt.

55. Dobó nem ült le, hanem végigment a bástyákon, és megszámolta, hány embere maradt. – Dobó setzte sich nicht, er ging die Basteien ab und zählte, wie viele Männer ihm geblieben waren.

56. A szám, amelyet a jegyzőnek mondott, csendesebbé tette a körülállókat, mint bármely gyászbeszéd. – Die Zahl, die er dem Schreiber nannte, machte die Umstehenden stiller als jede Trauerrede.

57. Kétezer emberből kevesebb mint fél maradt harcképes, és a többi sebesült volt vagy halott. – Von zweitausend Menschen blieb weniger als die Hälfte kampffähig, der Rest war verwundet oder tot.

58. A vár maga sem volt már vár, hanem inkább egy összefércelt kőhalom, amelyet gerendák tartottak. – Auch die Burg war keine Burg mehr, sondern eher ein zusammengeflickter Steinhaufen, den Balken hielten.

59. A győzelem szó mindkét oldalon pontatlan lenne, ha a védők állapotát nézzük, mégis győzelem volt. – Das Wort Sieg wäre, sähe man auf den Zustand der Verteidiger, auf beiden Seiten unscharf, und doch war es ein Sieg.

60. Mert az ostrom nem arról szól, ki marad épen, hanem arról, ki áll a falon, amikor a másik elmegy. – Denn bei einer Belagerung geht es nicht darum, wer unversehrt bleibt, sondern darum, wer auf der Mauer steht, wenn der andere abzieht.

61. A halottakat három napig temették, és a nevek felolvasása minden reggel újrakezdődött. – Drei Tage lang bestattete man die Toten, und das Verlesen der Namen begann jeden Morgen von Neuem.

62. A pap hangja a harmadik napon már alig hallatszott, ezért egy diák folytatta helyette. – Am dritten Tag war die Stimme des Priesters kaum noch zu hören, deshalb setzte ein Schüler an seiner Stelle fort.

63. Az asszonyok a sáncok tövében keresték az övéiket, és némelyikük csak a ruha foszlányáról ismerte fel őket. – Die Frauen suchten am Fuß der Wälle die Ihren, und manche erkannten sie nur an einem Fetzen des Gewandes.

64. Ilyenkor derül ki, hogy a győzelem és a gyász nem egymás ellentétei, hanem egyazon nap két órája. – In solchen Tagen zeigt sich, dass Sieg und Trauer keine Gegensätze sind, sondern zwei Stunden ein und desselben Tages.

65. A törökök visszavonulása közben nem tért ki délnek, ahogy sokan várták, hanem egyenesen Szolnok felé tartott. – Der Rückzug der Türken wich nicht nach Süden aus, wie viele erwartet hatten, sondern hielt geradewegs auf Szolnok zu.

66. A sereg úgy vonult, mint a folyó apadás után: szélesen, rendetlenül, sok holtágat hagyva maga mögött. – Das Heer zog dahin wie ein Fluss nach dem Fallen des Wassers: breit, ungeordnet, viele tote Arme hinter sich lassend.

67. A lemaradókat a környék népe fogta el, és ezekről a napokról a krónikák szemérmesen keveset írnak. – Die Nachzügler griff die Bevölkerung der Umgebung auf, und über diese Tage schreiben die Chroniken verschämt wenig.

68. A bosszú éppolyan része a végvidék történetének, mint a helytállás, csak nem szokás megénekelni. – Die Rache gehört ebenso zur Geschichte des Grenzlandes wie das Standhalten, nur besingt man sie nicht.

69. Gárdonyi ezt a mozzanatot nem részletezi, de nem is tagadja, és ez a mértéktartás írói becsületének jele. – Gárdonyi führt diesen Umstand nicht aus, leugnet ihn aber auch nicht, und dieses Maßhalten ist ein Zeichen seiner schriftstellerischen Redlichkeit.

70. A hír két nap alatt ért Kassára, egy hét alatt Bécsbe, és mindenütt hitetlenkedve fogadták. – Die Nachricht erreichte in zwei Tagen Kaschau, in einer Woche Wien, und überall nahm man sie ungläubig auf.

71. Az ország addig csak vesztes híreket kapott, és a fül elszokik a jó hírtől, ahogy a szem a fénytől. – Das Land hatte bis dahin nur Nachrichten von Niederlagen empfangen, und das Ohr entwöhnt sich der guten Nachricht wie das Auge des Lichts.

72. Ferdinánd király levelet küldött, dicséretet és nemességet ígért, pénzt azonban keveset. – König Ferdinand sandte einen Brief, versprach Lob und Adelsstand, Geld hingegen wenig.

73. A várat évekig nem építették újjá rendesen, és Dobó néhány éven belül ki is vált a szolgálatból. – Die Burg wurde jahrelang nicht ordentlich wiederhergestellt, und Dobó schied binnen weniger Jahre aus dem Dienst.

74. A történelem gyakran így fizet: a dicsőséget azonnal adja, a támogatást pedig soha. – Die Geschichte zahlt oft auf diese Weise: Den Ruhm gibt sie sofort, die Unterstützung nie.

75. Tinódi Lantos Sebestyén még abban az évben megírta az ostrom énekét, és ezzel megkezdődött Eger második élete. – Sebestyén Tinódi Lantos verfasste noch im selben Jahr das Lied von der Belagerung, und damit begann Egers zweites Leben.

76. Az esemény ettől fogva nemcsak megtörtént, hanem hagyományozódott is, márpedig a kettő nem ugyanaz. – Von da an war das Ereignis nicht nur geschehen, sondern wurde auch überliefert, und beides ist nicht dasselbe.

77. Ami megtörtént, azt a por betemeti; ami hagyományozódik, az minden nemzedékben újra megtörténik. – Was geschehen ist, deckt der Staub zu; was überliefert wird, geschieht in jeder Generation von Neuem.

78. Katonai szempontból az ostrom eredménye csekélynek látszik, hiszen a hódoltság határa alig változott. – Militärisch betrachtet erscheint das Ergebnis der Belagerung gering, denn die Grenze des besetzten Gebiets verschob sich kaum.

79. Eger 1596-ban mégis elesett, és a török negyven évig ült a falai között, ez tagadhatatlan. – Eger fiel 1596 dann doch, und die Türken saßen vierzig Jahre lang zwischen seinen Mauern, das ist nicht zu leugnen.

80. Egy győzelem értékét azonban nem csak az méri, meddig tart, hanem az is, mit tesz lehetővé. – Den Wert eines Sieges bemisst jedoch nicht allein, wie lange er währt, sondern auch, was er möglich macht.

81. 1552 őszén az derült ki, hogy a szultáni sereg megállítható, és ez a felismerés önmagában is fegyver volt. – Im Herbst 1552 zeigte sich, dass das Heer des Sultans aufzuhalten war, und diese Erkenntnis war für sich genommen eine Waffe.

82. A végvárak láncolata ettől kezdve nem reménytelen kényszerűségnek látszott, hanem működő rendszernek. – Die Kette der Grenzfestungen erschien fortan nicht als hoffnungslose Notwendigkeit, sondern als funktionierendes System.

83. A regény pontosan ezt a fordulatot érzékeli, amikor a visszavonulást nem külső, hanem belső eseményként ábrázolja. – Genau diese Wendung erfasst der Roman, indem er den Rückzug nicht als äußeres, sondern als inneres Ereignis darstellt.

84. A törökök nem azért mentek el, mert a magyarok legyőzték őket egy csatában, hanem mert megfáradtak a hitükben. – Die Türken zogen nicht ab, weil die Ungarn sie in einer Schlacht besiegt hätten, sondern weil sie in ihrem Glauben müde geworden waren.

85. Az ilyen fáradtságot ostrommal nem lehet előidézni, csak kitartással, és a kitartás nem látványos. – Solche Müdigkeit lässt sich nicht durch einen Sturm hervorrufen, nur durch Ausdauer, und Ausdauer ist nicht spektakulär.

86. Ezért nincs a fejezetben nagy csatajelenet, hanem üres völgy, füst és hallgatás. – Deshalb gibt es in diesem Kapitel keine große Schlachtszene, sondern ein leeres Tal, Rauch und Schweigen.

87. Az elhagyott tábor leírása a regény egyik legkülönösebb lapja, mert a győzelmet a hiányon keresztül mutatja meg. – Die Schilderung des verlassenen Lagers ist eine der eigentümlichsten Seiten des Romans, weil sie den Sieg über die Abwesenheit zeigt.

88. A védők között sokan bejárták a tábor helyét, és nem zsákmányt kerestek, hanem magyarázatot. – Viele der Verteidiger durchstreiften den Platz des Lagers, und sie suchten keine Beute, sondern eine Erklärung.

89. Egy hadsereg maradéka mindig szomorúbb, mint amilyennek az élő hadsereg látszott a falról. – Der Rest eines Heeres ist stets trauriger, als das lebende Heer von der Mauer aus gewirkt hatte.

90. Az otthagyott holmik – egy fésű, egy imaszőnyeg, egy fagyott sárba taposott levél – emberi életeket jeleztek. – Die zurückgelassenen Sachen – ein Kamm, ein Gebetsteppich, ein in den gefrorenen Schlamm getretener Brief – deuteten auf Menschenleben hin.

91. Ez a felismerés semmit sem von le a győzelemből, csak megtisztítja a gyűlölettől. – Diese Erkenntnis nimmt dem Sieg nichts, sie reinigt ihn nur vom Hass.

92. A magyar irodalom legjobb hagyománya éppen ez: az ellenség embersége nem gyengíti, hanem hitelesíti a hőst. – Die beste Überlieferung der ungarischen Literatur ist gerade diese: Die Menschlichkeit des Feindes schwächt den Helden nicht, sie beglaubigt ihn.

93. Este a nagy udvaron gyújtottak tüzet, és a lángnál senki sem beszélt hőstettekről. – Am Abend entzündete man im großen Hof ein Feuer, und an der Flamme sprach niemand von Heldentaten.

94. Arról beszéltek, hogy mennyi liszt maradt, hogy mikor jön az ács, és hogy hol találnak nádat a tetőkre. – Man sprach davon, wie viel Mehl geblieben war, wann der Zimmermann käme und wo man Schilf für die Dächer fände.

95. A győzelem másnapja mindig ilyen: a nagy dolgok helyét azonnal elfoglalják a kicsik. – Der Tag nach dem Sieg ist immer so: Den Platz der großen Dinge nehmen sogleich die kleinen ein.

96. Gergely a fal tetején állt sokáig, és nem a völgyet nézte, hanem a déli utat. – Gergely stand lange oben auf der Mauer, und er sah nicht ins Tal, sondern auf die Straße nach Süden.

97. Az ő számára a török sereg nem eltűnt, hanem elvitt magával valamit, ami visszakérésre várt. – Für ihn war das türkische Heer nicht verschwunden, es hatte etwas mitgenommen, das noch zurückgefordert werden musste.

98. A fejezet így nem lezárja a történetet, hanem átfordítja: a közös sors után visszatér a magánsorshoz. – So schließt das Kapitel die Geschichte nicht ab, sondern kehrt sie um: Nach dem gemeinsamen Schicksal kehrt es zum privaten zurück.

99. A történelem elment a völgyön keresztül dél felé, és a falakon maradt néhány ember a saját életével. – Die Geschichte zog durch das Tal nach Süden davon, und auf den Mauern blieben einige Menschen mit ihrem eigenen Leben zurück.

100. Ezen a ponton kezdődik a regény utolsó szakasza, amely már nem várról szól, hanem egy gyermekről. – An diesem Punkt beginnt der letzte Abschnitt des Romans, in dem es nicht mehr um eine Burg geht, sondern um ein Kind.

(aufklappen)magyar

1. Október közepén megfordult az idő, és a szél már nem délről fújt, hanem a Bükk gerince felől, nyersen és nedvesen.

2. A sátrak vászna átázott, a lovak a sárban álltak, és a tábor tüzei minden éjjel nehezebben gyulladtak meg.

3. Az ostromló sereg nagysága, amely szeptemberben még rémítő volt, októberben lassan a saját terhévé vált.

4. Kétszázezer szájnak enni kell, és a környék akkorra már minden magtárát odaadta, amit el lehetett venni tőle.

5. A szekerek egyre messzebbről hozták az élelmet, és a hosszú utakon a magyar portyázók már vártak rájuk.

6. Az ostrom aritmetikája ilyenkor megfordul: aki bekerít, azt idővel maga az idő keríti be.

7. A janicsárok között először csak morgás támadt, aztán nyílt szó, végül pedig olyan mondatok, amelyeket a tisztek már nem mertek jelenteni.

8. Ezek az emberek nem gyávák voltak, hanem tapasztaltak, és a tapasztalat éppen abban áll, hogy az ember felismeri a hiábavalót.

9. Ötször rohanták meg a falakat, és ötször hozták vissza ugyanazt a választ, amelyet a kő ad az élő testnek.

10. A táborban azt suttogták, hogy a várat nem emberek védik, hanem valami más, aminek nincs neve.

11. A babona a fáradt sereg természetes betegsége, és Ahmed pasa hiába tiltotta a szót, a szó megmaradt.

12. A két vezér, Ahmed és Ali, ekkorra már alig beszélt egymással, mert a felelősség olyan teher, amelyet mindenki a másikra rakna.

13. Ali a szolnoki győzelmére hivatkozott, Ahmed a temesvári diadalra, és mindkettő azt bizonygatta, hogy az ostromot a másik rontotta el.

14. A hadseregek nemcsak a falakon veszítenek csatát, hanem a vezéri sátrak közötti üres földsávon is.

15. Október tizenkettedikén határozták el az utolsó, mindent eldöntő rohamot, mert visszavonulni beismerés nélkül nem lehetett.

16. Az ágyúk hajnal előtt kezdték a tüzet, és a Bolyki-torony körüli falszakasz hamarosan újra beomlott.

17. A rés akkora volt, hogy három ember fért el egymás mellett benne, s ez ostromnál elegendőnek szokott bizonyulni.

18. Egerben mégsem bizonyult elegendőnek, mert a résbe nem üresség állt, hanem emberek, akik nem hátráltak.

19. A harc reggeltől estig tartott, hosszabban, mint bármelyik korábbi roham, és estére a résben már a holtakon jártak.

20. Amikor a török kürtök visszahívót fújtak, a hang nem parancsnak hallatszott, hanem beismerésnek.

21. A védők nem mertek örülni, mert ilyen jelet már hallottak korábban is, és mindig új roham követte.

22. Azon az éjszakán senki sem aludt a falakon, és mindenki a sötétet figyelte, ahogy a beteg figyeli a lázát.

23. A táborban ezalatt tanácsot ültek, és a tanácskozás hangja néha áthallatszott a völgyön.

24. Az agák azt mondták, hogy a sereg egyharmada oda van, és a maradék sem áll már két lábon rendesen.

25. Az élelmezési tiszt a lisztet számolta, az orvos a betegeket, és mindkét szám rosszabb volt a másiknál.

26. Vérhas járt a táborban, ahogy minden hosszú ostromnál, és a járvány több embert vitt el, mint a magyar puskák.

27. A hadviselés e néma munkása ritkán kerül a hőskölteményekbe, pedig gyakran ő dönti el a hadjáratokat.

28. Aztán ott volt a naptár, amely ellen semmilyen pasa nem indíthatott rohamot.

29. A szultáni seregnek a tél beállta előtt haza kellett érnie, mert a hódoltsági utak novemberben járhatatlanná váltak.

30. Aki novemberben még a Tisza mellett vesztegel, az tavaszig ott is marad, hadsereg nélkül.

31. Így vált Eger védelmének legerősebb szövetségesévé az évszak, anélkül hogy bárki hívta volna.

32. Október tizenhetedikének hajnalán a védők a szokottnál kevesebb tüzet láttak a völgyben.

33. Először azt hitték, hogy a köd nyeli el a fényt, aztán észrevették, hogy a sátrak sora is rövidebb lett.

34. A tábor bontása éjszaka kezdődött, csendben, ahogy az ilyesmit tisztességes vereség után szokás.

35. A nehéz ágyúkat előbb küldték előre, mert azok mozgatása időbe telik, és a hátrahagyásuk szégyen lett volna.

36. A sebesülteket szekerekre rakták, és sokan közülük nem érték meg a Tisza vonalát.

37. Ami éghető volt és nem érte meg a szállítást, azt felgyújtották, hogy a magyaroknak ne maradjon semmi.

38. A füst reggelre az egész völgyet betöltötte, és a várból nem lehetett látni, mi történik alatta.

39. Dobó tilalmat rendelt el arra, hogy bárki kimenjen a kapun, mert a színlelt visszavonulás a legrégibb hadicsel.

40. Egy nap és egy éjszaka telt el így, teljes készültségben, üres falak előtt.

41. Ez a várakozás nehezebb volt a harcnál, mert a harcban legalább tudni lehet, mit kell csinálni.

42. Amikor a füst elült, a völgy úgy feküdt ott, mint egy letaposott vásártér a vásár után.

43. Sátorkarók, szétdobált nyeregtakarók, elhagyott gödrök, kilométeres sávban letiport fű.

44. És mindenütt a nyom, amelyet nem lehet eltüntetni: a friss földhányások hosszú sora.

45. A várfalról nézve ez a látvány nem diadalmenet volt, hanem valami sokkal csendesebb dolog.

46. Az első felderítők délben mentek ki, hárman, lóháton, és a többiek a mellvédről nézték őket.

47. Végigmentek a tábor helyén, benéztek a sátrak nyomába, aztán megálltak a domb tetején és intettek.

48. Az intés jelentette azt, ami hetek óta kimondhatatlan volt: elmentek.

49. A falakon nem tört ki azonnal az ujjongás, hanem előbb egy furcsa, tétova moraj futott végig.

50. Az emberi lélek nem tud hirtelen átkapcsolni a halálfélelemből az örömbe, mert a kettő között üres tér van.

51. Aztán valaki elkezdett nevetni, és a nevetés úgy hangzott, mintha sírna.

52. Percek múlva már a harangot húzták, és a harang hangja hetek óta először szólt más okból, mint riadóra.

53. Az emberek letették a fegyvert oda, ahol álltak, és sokan egyszerűen leültek a földre.

54. A fáradtság akkor jelentkezik, amikor már nincs miért visszatartani, és Egerben ez most történt meg.

55. Dobó nem ült le, hanem végigment a bástyákon, és megszámolta, hány embere maradt.

56. A szám, amelyet a jegyzőnek mondott, csendesebbé tette a körülállókat, mint bármely gyászbeszéd.

57. Kétezer emberből kevesebb mint fél maradt harcképes, és a többi sebesült volt vagy halott.

58. A vár maga sem volt már vár, hanem inkább egy összefércelt kőhalom, amelyet gerendák tartottak.

59. A győzelem szó mindkét oldalon pontatlan lenne, ha a védők állapotát nézzük, mégis győzelem volt.

60. Mert az ostrom nem arról szól, ki marad épen, hanem arról, ki áll a falon, amikor a másik elmegy.

61. A halottakat három napig temették, és a nevek felolvasása minden reggel újrakezdődött.

62. A pap hangja a harmadik napon már alig hallatszott, ezért egy diák folytatta helyette.

63. Az asszonyok a sáncok tövében keresték az övéiket, és némelyikük csak a ruha foszlányáról ismerte fel őket.

64. Ilyenkor derül ki, hogy a győzelem és a gyász nem egymás ellentétei, hanem egyazon nap két órája.

65. A törökök visszavonulása közben nem tért ki délnek, ahogy sokan várták, hanem egyenesen Szolnok felé tartott.

66. A sereg úgy vonult, mint a folyó apadás után: szélesen, rendetlenül, sok holtágat hagyva maga mögött.

67. A lemaradókat a környék népe fogta el, és ezekről a napokról a krónikák szemérmesen keveset írnak.

68. A bosszú éppolyan része a végvidék történetének, mint a helytállás, csak nem szokás megénekelni.

69. Gárdonyi ezt a mozzanatot nem részletezi, de nem is tagadja, és ez a mértéktartás írói becsületének jele.

70. A hír két nap alatt ért Kassára, egy hét alatt Bécsbe, és mindenütt hitetlenkedve fogadták.

71. Az ország addig csak vesztes híreket kapott, és a fül elszokik a jó hírtől, ahogy a szem a fénytől.

72. Ferdinánd király levelet küldött, dicséretet és nemességet ígért, pénzt azonban keveset.

73. A várat évekig nem építették újjá rendesen, és Dobó néhány éven belül ki is vált a szolgálatból.

74. A történelem gyakran így fizet: a dicsőséget azonnal adja, a támogatást pedig soha.

75. Tinódi Lantos Sebestyén még abban az évben megírta az ostrom énekét, és ezzel megkezdődött Eger második élete.

76. Az esemény ettől fogva nemcsak megtörtént, hanem hagyományozódott is, márpedig a kettő nem ugyanaz.

77. Ami megtörtént, azt a por betemeti; ami hagyományozódik, az minden nemzedékben újra megtörténik.

78. Katonai szempontból az ostrom eredménye csekélynek látszik, hiszen a hódoltság határa alig változott.

79. Eger 1596-ban mégis elesett, és a török negyven évig ült a falai között, ez tagadhatatlan.

80. Egy győzelem értékét azonban nem csak az méri, meddig tart, hanem az is, mit tesz lehetővé.

81. 1552 őszén az derült ki, hogy a szultáni sereg megállítható, és ez a felismerés önmagában is fegyver volt.

82. A végvárak láncolata ettől kezdve nem reménytelen kényszerűségnek látszott, hanem működő rendszernek.

83. A regény pontosan ezt a fordulatot érzékeli, amikor a visszavonulást nem külső, hanem belső eseményként ábrázolja.

84. A törökök nem azért mentek el, mert a magyarok legyőzték őket egy csatában, hanem mert megfáradtak a hitükben.

85. Az ilyen fáradtságot ostrommal nem lehet előidézni, csak kitartással, és a kitartás nem látványos.

86. Ezért nincs a fejezetben nagy csatajelenet, hanem üres völgy, füst és hallgatás.

87. Az elhagyott tábor leírása a regény egyik legkülönösebb lapja, mert a győzelmet a hiányon keresztül mutatja meg.

88. A védők között sokan bejárták a tábor helyét, és nem zsákmányt kerestek, hanem magyarázatot.

89. Egy hadsereg maradéka mindig szomorúbb, mint amilyennek az élő hadsereg látszott a falról.

90. Az otthagyott holmik

91. Ez a felismerés semmit sem von le a győzelemből, csak megtisztítja a gyűlölettől.

92. A magyar irodalom legjobb hagyománya éppen ez: az ellenség embersége nem gyengíti, hanem hitelesíti a hőst.

93. Este a nagy udvaron gyújtottak tüzet, és a lángnál senki sem beszélt hőstettekről.

94. Arról beszéltek, hogy mennyi liszt maradt, hogy mikor jön az ács, és hogy hol találnak nádat a tetőkre.

95. A győzelem másnapja mindig ilyen: a nagy dolgok helyét azonnal elfoglalják a kicsik.

96. Gergely a fal tetején állt sokáig, és nem a völgyet nézte, hanem a déli utat.

97. Az ő számára a török sereg nem eltűnt, hanem elvitt magával valamit, ami visszakérésre várt.

98. A fejezet így nem lezárja a történetet, hanem átfordítja: a közös sors után visszatér a magánsorshoz.

99. A történelem elment a völgyön keresztül dél felé, és a falakon maradt néhány ember a saját életével.

100. Ezen a ponton kezdődik a regény utolsó szakasza, amely már nem várról szól, hanem egy gyermekről.

(aufklappen)német

1. Mitte Oktober schlug das Wetter um, und der Wind kam nicht mehr aus dem Süden, sondern vom Kamm des Bükk-Gebirges her, rau und feucht.

2. Das Zeltleinen durchnässte, die Pferde standen im Schlamm, und die Feuer des Lagers fingen jede Nacht schwerer.

3. Die Größe des Belagerungsheeres, die im September noch schreckte, wurde im Oktober langsam zu seiner eigenen Last.

4. Zweihunderttausend Münder wollen essen, und die Umgebung hatte bis dahin jeden Speicher hergegeben, den man ihr nehmen konnte.

5. Die Wagen brachten den Proviant aus immer größerer Ferne, und auf den langen Wegen lauerten ihnen schon die ungarischen Streifscharen auf.

6. Die Arithmetik einer Belagerung kehrt sich in solchen Wochen um: Wer einschließt, wird mit der Zeit von der Zeit selbst eingeschlossen.

7. Unter den Janitscharen erhob sich zuerst nur Murren, dann offenes Wort und schließlich Sätze, die zu melden die Offiziere sich nicht mehr trauten.

8. Diese Männer waren nicht feige, sondern erfahren, und Erfahrung besteht gerade darin, das Vergebliche zu erkennen.

9. Fünfmal stürmten sie die Mauern, und fünfmal brachten sie dieselbe Antwort zurück, die der Stein dem lebenden Leib gibt.

10. Im Lager flüsterte man, die Burg werde nicht von Menschen verteidigt, sondern von etwas anderem, das keinen Namen hat.

11. Der Aberglaube ist die natürliche Krankheit eines müden Heeres, und Ahmed Pascha verbot das Gerede vergebens, das Gerede blieb.

12. Die beiden Feldherren, Ahmed und Ali, sprachen zu dieser Zeit kaum noch miteinander, denn Verantwortung ist eine Last, die jeder dem anderen aufbürden möchte.

13. Ali berief sich auf seinen Sieg bei Szolnok, Ahmed auf den Triumph von Temesvár, und beide beteuerten, der andere habe die Belagerung verdorben.

14. Heere verlieren Schlachten nicht nur an den Mauern, sondern auch auf dem leeren Streifen Erde zwischen den Zelten ihrer Führer.

15. Am zwölften Oktober beschloss man den letzten, alles entscheidenden Sturm, weil ein Rückzug ohne Eingeständnis nicht möglich war.

16. Die Geschütze begannen vor Morgengrauen zu feuern, und der Mauerabschnitt um den Bolyky-Turm brach bald wieder ein.

17. Die Bresche war so breit, dass drei Männer nebeneinander hindurchpassten, und bei Belagerungen erweist sich das gewöhnlich als genug.

18. In Eger jedoch erwies es sich als nicht genug, denn in der Bresche stand keine Leere, sondern Menschen, die nicht wichen.

19. Der Kampf währte von früh bis spät, länger als jeder frühere Sturm, und gegen Abend ging man in der Bresche schon über die Toten.

20. Als die türkischen Hörner zum Rückruf bliesen, klang der Ton nicht wie ein Befehl, sondern wie ein Eingeständnis.

21. Die Verteidiger wagten nicht zu jubeln, denn ein solches Zeichen hatten sie schon früher gehört, und stets war ein neuer Sturm gefolgt.

22. In jener Nacht schlief auf den Mauern niemand, und alle beobachteten die Dunkelheit, wie ein Kranker sein Fieber beobachtet.

23. Im Lager hielt man unterdessen Rat, und der Lärm der Beratung drang bisweilen über das Tal herüber.

24. Die Agas sagten, ein Drittel des Heeres sei dahin, und auch der Rest stehe nicht mehr recht auf zwei Beinen.

25. Der Proviantmeister zählte das Mehl, der Arzt die Kranken, und beide Zahlen waren schlimmer als die jeweils andere.

26. Die Ruhr ging im Lager um, wie bei jeder langen Belagerung, und die Seuche raffte mehr Menschen dahin als die ungarischen Musketen.

27. Dieser stille Arbeiter des Krieges kommt selten in Heldengedichte, und doch entscheidet er häufig die Feldzüge.

28. Und dann war da der Kalender, gegen den kein Pascha zum Sturm blasen konnte.

29. Das Heer des Sultans musste vor Wintereinbruch heimkehren, denn die Straßen des besetzten Landes wurden im November unpassierbar.

30. Wer im November noch an der Theiß festliegt, bleibt dort bis zum Frühjahr, und zwar ohne Heer.

31. So wurde die Jahreszeit zum stärksten Verbündeten der Verteidigung Egers, ohne dass jemand sie gerufen hätte.

32. In der Morgendämmerung des siebzehnten Oktober sahen die Verteidiger weniger Feuer im Tal als gewöhnlich.

33. Zuerst glaubten sie, der Nebel verschlinge das Licht, dann bemerkten sie, dass auch die Zeltreihe kürzer geworden war.

34. Der Abbau des Lagers hatte in der Nacht begonnen, still, wie man das nach einer anständigen Niederlage zu tun pflegt.

35. Die schweren Geschütze schickte man voraus, denn ihr Fortschaffen kostet Zeit, und sie zurückzulassen wäre eine Schande gewesen.

36. Die Verwundeten lud man auf Wagen, und viele von ihnen erreichten die Linie der Theiß nicht mehr.

37. Was brennbar war und den Transport nicht lohnte, zündete man an, damit den Ungarn nichts bliebe.

38. Bis zum Morgen füllte der Rauch das ganze Tal, und von der Burg aus war nicht zu sehen, was sich darunter abspielte.

39. Dobó verbot jedem, durch das Tor hinauszugehen, denn der vorgetäuschte Rückzug ist die älteste Kriegslist.

40. So verging ein Tag und eine Nacht, in voller Bereitschaft, vor leeren Mauern.

41. Dieses Warten war schwerer als der Kampf, denn im Kampf weiß man wenigstens, was zu tun ist.

42. Als der Rauch sich gelegt hatte, lag das Tal da wie ein zertretener Marktplatz nach dem Markt.

43. Zeltpflöcke, verstreute Satteldecken, verlassene Gruben, auf kilometerlangem Streifen niedergetretenes Gras.

44. Und überall die Spur, die sich nicht tilgen lässt: die lange Reihe frischer Erdhügel.

45. Von der Burgmauer aus betrachtet war dieser Anblick kein Triumphzug, sondern etwas sehr viel Stilleres.

46. Die ersten Kundschafter ritten zu Mittag hinaus, drei Mann zu Pferd, und die übrigen sahen ihnen von der Brustwehr aus nach.

47. Sie durchquerten den Platz des Lagers, spähten in die Abdrücke der Zelte und hielten dann auf dem Hügelkamm an und winkten.

48. Dieses Winken bedeutete, was seit Wochen unaussprechlich gewesen war: Sie sind fort.

49. Auf den Mauern brach nicht sogleich Jubel aus, zuerst lief ein sonderbares, zögerndes Raunen entlang.

50. Die menschliche Seele kann nicht plötzlich von der Todesangst in die Freude umschalten, denn zwischen beiden liegt ein leerer Raum.

51. Dann begann jemand zu lachen, und das Lachen klang, als weinte er.

52. Minuten später zog man schon die Glocke, und ihr Klang ertönte seit Wochen zum ersten Mal aus einem anderen Grund als dem des Alarms.

53. Die Menschen legten ihre Waffen dort nieder, wo sie standen, und viele setzten sich einfach auf den Boden.

54. Die Erschöpfung meldet sich in dem Augenblick, da es nichts mehr gibt, wofür man sie zurückhalten müsste, und in Eger geschah das jetzt.

55. Dobó setzte sich nicht, er ging die Basteien ab und zählte, wie viele Männer ihm geblieben waren.

56. Die Zahl, die er dem Schreiber nannte, machte die Umstehenden stiller als jede Trauerrede.

57. Von zweitausend Menschen blieb weniger als die Hälfte kampffähig, der Rest war verwundet oder tot.

58. Auch die Burg war keine Burg mehr, sondern eher ein zusammengeflickter Steinhaufen, den Balken hielten.

59. Das Wort Sieg wäre, sähe man auf den Zustand der Verteidiger, auf beiden Seiten unscharf, und doch war es ein Sieg.

60. Denn bei einer Belagerung geht es nicht darum, wer unversehrt bleibt, sondern darum, wer auf der Mauer steht, wenn der andere abzieht.

61. Drei Tage lang bestattete man die Toten, und das Verlesen der Namen begann jeden Morgen von Neuem.

62. Am dritten Tag war die Stimme des Priesters kaum noch zu hören, deshalb setzte ein Schüler an seiner Stelle fort.

63. Die Frauen suchten am Fuß der Wälle die Ihren, und manche erkannten sie nur an einem Fetzen des Gewandes.

64. In solchen Tagen zeigt sich, dass Sieg und Trauer keine Gegensätze sind, sondern zwei Stunden ein und desselben Tages.

65. Der Rückzug der Türken wich nicht nach Süden aus, wie viele erwartet hatten, sondern hielt geradewegs auf Szolnok zu.

66. Das Heer zog dahin wie ein Fluss nach dem Fallen des Wassers: breit, ungeordnet, viele tote Arme hinter sich lassend.

67. Die Nachzügler griff die Bevölkerung der Umgebung auf, und über diese Tage schreiben die Chroniken verschämt wenig.

68. Die Rache gehört ebenso zur Geschichte des Grenzlandes wie das Standhalten, nur besingt man sie nicht.

69. Gárdonyi führt diesen Umstand nicht aus, leugnet ihn aber auch nicht, und dieses Maßhalten ist ein Zeichen seiner schriftstellerischen Redlichkeit.

70. Die Nachricht erreichte in zwei Tagen Kaschau, in einer Woche Wien, und überall nahm man sie ungläubig auf.

71. Das Land hatte bis dahin nur Nachrichten von Niederlagen empfangen, und das Ohr entwöhnt sich der guten Nachricht wie das Auge des Lichts.

72. König Ferdinand sandte einen Brief, versprach Lob und Adelsstand, Geld hingegen wenig.

73. Die Burg wurde jahrelang nicht ordentlich wiederhergestellt, und Dobó schied binnen weniger Jahre aus dem Dienst.

74. Die Geschichte zahlt oft auf diese Weise: Den Ruhm gibt sie sofort, die Unterstützung nie.

75. Sebestyén Tinódi Lantos verfasste noch im selben Jahr das Lied von der Belagerung, und damit begann Egers zweites Leben.

76. Von da an war das Ereignis nicht nur geschehen, sondern wurde auch überliefert, und beides ist nicht dasselbe.

77. Was geschehen ist, deckt der Staub zu; was überliefert wird, geschieht in jeder Generation von Neuem.

78. Militärisch betrachtet erscheint das Ergebnis der Belagerung gering, denn die Grenze des besetzten Gebiets verschob sich kaum.

79. Eger fiel 1596 dann doch, und die Türken saßen vierzig Jahre lang zwischen seinen Mauern, das ist nicht zu leugnen.

80. Den Wert eines Sieges bemisst jedoch nicht allein, wie lange er währt, sondern auch, was er möglich macht.

81. Im Herbst 1552 zeigte sich, dass das Heer des Sultans aufzuhalten war, und diese Erkenntnis war für sich genommen eine Waffe.

82. Die Kette der Grenzfestungen erschien fortan nicht als hoffnungslose Notwendigkeit, sondern als funktionierendes System.

83. Genau diese Wendung erfasst der Roman, indem er den Rückzug nicht als äußeres, sondern als inneres Ereignis darstellt.

84. Die Türken zogen nicht ab, weil die Ungarn sie in einer Schlacht besiegt hätten, sondern weil sie in ihrem Glauben müde geworden waren.

85. Solche Müdigkeit lässt sich nicht durch einen Sturm hervorrufen, nur durch Ausdauer, und Ausdauer ist nicht spektakulär.

86. Deshalb gibt es in diesem Kapitel keine große Schlachtszene, sondern ein leeres Tal, Rauch und Schweigen.

87. Die Schilderung des verlassenen Lagers ist eine der eigentümlichsten Seiten des Romans, weil sie den Sieg über die Abwesenheit zeigt.

88. Viele der Verteidiger durchstreiften den Platz des Lagers, und sie suchten keine Beute, sondern eine Erklärung.

89. Der Rest eines Heeres ist stets trauriger, als das lebende Heer von der Mauer aus gewirkt hatte.

90. egy fésű, egy imaszőnyeg, egy fagyott sárba taposott levél – emberi életeket jeleztek. – Die zurückgelassenen Sachen – ein Kamm, ein Gebetsteppich, ein in den gefrorenen Schlamm getretener Brief – deuteten auf Menschenleben hin.

91. Diese Erkenntnis nimmt dem Sieg nichts, sie reinigt ihn nur vom Hass.

92. Die beste Überlieferung der ungarischen Literatur ist gerade diese: Die Menschlichkeit des Feindes schwächt den Helden nicht, sie beglaubigt ihn.

93. Am Abend entzündete man im großen Hof ein Feuer, und an der Flamme sprach niemand von Heldentaten.

94. Man sprach davon, wie viel Mehl geblieben war, wann der Zimmermann käme und wo man Schilf für die Dächer fände.

95. Der Tag nach dem Sieg ist immer so: Den Platz der großen Dinge nehmen sogleich die kleinen ein.

96. Gergely stand lange oben auf der Mauer, und er sah nicht ins Tal, sondern auf die Straße nach Süden.

97. Für ihn war das türkische Heer nicht verschwunden, es hatte etwas mitgenommen, das noch zurückgefordert werden musste.

98. So schließt das Kapitel die Geschichte nicht ab, sondern kehrt sie um: Nach dem gemeinsamen Schicksal kehrt es zum privaten zurück.

99. Die Geschichte zog durch das Tal nach Süden davon, und auf den Mauern blieben einige Menschen mit ihrem eigenen Leben zurück.

100. An diesem Punkt beginnt der letzte Abschnitt des Romans, in dem es nicht mehr um eine Burg geht, sondern um ein Kind.